Már éppen kezdtem lemondani róla, hogy találnék értelmes és ingyenes Twitter-alkalmazást Symbianra, amikor megtaláltam a Snaptut. A szoftver kb. minden mobilon használható, hiszen Java-alapú.

A Snaptuval többek között a Facebookhoz, Twitterhez, a Google Calendarhoz, az AccuWeather helyi időjárás-adataihoz férhetünk hozzá, méghozzá olyan módon, ami egy ingyenes alkalmazástól egyáltalán nem megszokott.

A Twitter-kliensben például csoportokat is létrehozhatunk, ez 100 követett júzer felett már igen jól jön. Természetesen megy a reply és az RT, sőt kapunk TwitPic-támogatást is.

A többi szolgáltatáshoz is hasonlóan profi hozzáférést kapunk, tessék kipróbálni!

, , , , ,

A Nielsen Online adatai alapján közölt a leggyorsabban növekvő közösségi szájtokról egy listát a Mashable. Érdekes megfigyelni, hogy bár az éves növekedést nézve a Ning a második, a szájton eltöltött idő egy év alatt gyakorlatilag megfeleződött, és már csak alig több 10 percnél. Hasonló jellegű kettősség figyelhető meg a 4. helyen álló Bebónál.

A Twitter és a Facebook (valamint kisebb mértékben a LinkedIn) szárnyalása továbbra is elképesztő. A Twitter éves 2565%-os növekedése még talán nem is annyira érdekes, mondván, hogy ilyen számokkal még könnyebb ekkora növekedést produkálni, mint mondjuk a Facebook adataival. Ami mellett viszont sehogy sem lehet elmenni: a Twitter és a Facebook úgy tudott kimagasló számbéli növekedést elérni, hogy közben majdnem duplázták, illetve triplázták az oldalon eltöltött idő havi átlagát. Ráadásul az amerikai adatok miatt – amiket a következő hónapra már jócskán meg fog dobni az Asthon Kutcher-jelenség – úgy tűnik, hogy az áprilisi adatok sem lesznek rosszabbak, sőt.

, , , , ,

Ahogy az várható volt, amint itthon is mindenkié lett a Facebook, megkezdődött a hiperaktivitás, a gyakran privi.hu-szerű/szintű közösségi tartalom tömeges beözönlése. Nem is feltétlen a minőségükkel, mintsem a mennyiséggel van a baj. Az még vicces volt, hogy melyik Szomszédok szereplő vagyok (egyébként az eredmény is az volt: Julcsi), de valahogy az már nem vicces, hogy melyik film / focista / Mónika show karakter / Jóbarátok karakter / szertár-kísérlet / diktátor / szuperhős / celebfeleség / focicsapat vagyok. És főleg egy napba belesűrítve nem vicces.

Valahol teljesen természetes ez a folyamat, ahogy nő a felhasználók és az alkalmazások száma. Csak mintha túl sok lenne a zaj, mintha néha el-elveszne benne a releváns tartalom, és rossz belegondolni, hogy ha ez van a Facebookon, akkor hajjaj, mi lesz majd iWiW-en. Van-e olyan pontja ennek (és ha igen, mennyiségileg hol), ahol az ember már elkezdi letiltani nem csak az egyes alkalmazásokat, hanem a bizonyos, nagyüzemben termelő felhasználókat is?

A februárban módosított felhasználási feltételekben vett észre egy kis érdekességet a Consumerist. Az új szabályok szerint minden, amit valaki valaha feltölt a Facebookra, az a Facebooké is marad még akkor is, ha az ember törli az elemet, netán törli a teljes felhasználót.

A szájt új szabályzata annyira teljes jogkört ad magának, hogy a Facebook akár a továbblicenszelésről is szabadon dönthet.

A hír eddig, és akkor egy kis elmélkedés: ha a Facebook minden jogot megszerez a felhasználó által feltöltött tartalomra, akkor vajon mi a helyzet visszaélések esetén? Teszem azt, valaki pedofil képeket töltöget föl, majd ezek az adminok figyelmét elkerülve fent is maradnak mondjuk 2-3 hónapig. Úgy lenne logikus, hogy ilyenkor ne csak a felhasználót büntessék, hanem a jogok és kötelességek általános együttjárását figyelembe véve a Facebookot is, hiszen ő is korlátlanul “birtokolta” a pedofil tartalmat.

A kevésbé elborult kérdés az, hogy miután egyszer visszavonok pl. egy képet a nyilvánosság elől, akkor a Facebook miért használhatja azt továbbra is teljesen nyugodtan?

Mondjuk felőlem azt a képemet használják, amelyiket akarják (nem hiszem, hogy akarnák), engem inkább az elborultabb példa által felvetett dolgok zavarnak. Milyen dolog már, ha a korlátlan jog mellé egy gyufafejnyi felelősséget sem vesznek magukra?

[Update: Mark Zuckerberg reakciója a Consumerist felvetéseire]

,

Az van – amit rajtam kívül szerintem már mindenki nyolcszor észrevett -, hogy a Facebookon XY adatlapján (sőt, másén is) a közös ismerősök közé besorolt személyeket simán bepakolják az alatta lévő, ismerősök nevű boxba. Ez persze logikailag teljesen jól van és igaz (hiszen azt, akit valakivel közösen ismerek, azt nyilván ismerem), csak nekem olyan hatást kelt, mintha az iWiW-en a “kit ismerhetek?” menüpont alatt szerepelnének a jelenlegi, meglévő, visszaigazolt ismerőseim is, hiszen végül is őket elég nagy valószínűséggel ismerhetem.

Míg az iWiW december 24-én érte el a 4 millió felhasználót, a Facebook szerdán köszönthette 150 milliomodik aktív tagját. A facebookosok közel fele naponta fellép az oldalra.

Tavaly leggyorsabban a horvátországi felhasználók száma növekedett, 2008 második félévében 100%-kal, 400 ezerre.

A 100 millió felhasználót tavaly augusztus 26-án érték el, szóval ha így folytatják, egy év múlva már akár 300 milliós táborról is szólhatnak majd a hírek.

Vajon mikor fullad ki a közösségépítő szájtok ereje? Vagy ennek (is) csak egy harmadik világháború vethetne véget?

,

A BusinessWeek összeállította a világ legbefolyásosabb cégeinek listáját, melyek közt sok IT vállalat is található. A listára kerülés szempontjait és fontosságát is jól jellemzi az a koreai mondás, melyet a cikk is idéz: a hatalom 10 évig tart, a befolyás egy évszázadig is.

Bár a koreai alapigazságban szereplő időintervallumok mintha csökkenőben lennének, de az arányok stimmelnek. Erre jó példa a listán szereplő Apple, a Google vagy éppen a Microsoft. A kínai, felénk leginkább a mobil internetezéshez alkalmazott modemjeiről ismert Huawei is szerepel az összeállításban, de a 443 millió előfizetővel rendelkező China Mobile és persze a Facebook is.

Az utóbbihoz tartozó indoklás – bár elsőre túlfényezésnek tűnhet – pontosan kifejezi azt, hogy mit jelent(ett) 2008-ban befolyásosnak lenni. Nem a legnagyobb profitot termelni, hanem olyan eszközzé válni, amely segítségével nem csak a szakmában lehet történelmet csinálni, hanem általános értelemben is.

It’s helped elect a president, changed the way people communicate, and is altering the world of online advertising yet again.

, , , ,