A részben fizetőssé váló online New York Times üzleti modelljének sikere az aktuálisan létező online médiapiac egy részének irreleváns kérdés. A közepes méretű médiumok egy része a modell sikerességétől vagy sikertelenségétől függően bajba fog kerülni, ha divatba jön a fizettetéssel való próbálkozás.

Az közismert, hogy az online lapok azért nem merték/merik fizetőssé tenni tartalmaikat, mert féltek/félnek a két szék közé esés tipikus esetétől. Azaz sem az olvasóktól nem lesz elég bevétel (hiszen átpártolnak a továbbra is ingyenes szájtokhoz), sem a hirdetőktől (a látogatottság csökkenése miatt csökken a hirdetési kedv is).

Egy New York Times megteheti, hogy akár pár évig is vár a modell sikerére. Még egy Axel-Springer is megteheti: emlékezzünk csak, szemrebbenés nélkül benyelték a Reggel című napilapos próbálkozásuk egy év alatt kitermelt 3 milliárdos veszteségét.

Sok kkm (kis- és középmédium) viszont a székek közé eshet: egyszerűen nem lesz annyi tartaléka, hogy bevárja, míg úgy-ahogy összeérnek az ízek, azaz kiegyenlíti egymást az új bevétel és a régi kiesése. (Ha egyáltalán egy ekkora piacon kiegyenlítheti. Ezt érdemes lenne vizsgálni, de sajnos nem vagyok benne egészen biztos, hogy fogják is. Láttunk már pár piacfelmérés nélküli idétlen megoldást.)

Gondolok itt a nem multi-tulajdonban lévő szájtokra. Nekik elég kemény lesz ez az időszak. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy a magyar online piac második nagy (és másodjára csak saját) válsága jobban tizedeli majd a médiumokat/munkatársakat, mint az aktuális tette.

, ,

Válságban – mondják – az a célszerű, ha az ember kevesebbet költ. De a magánmegszorításoknak is van ésszerű határa. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk néhány, a hétköznapi életben reflexszerűen kifizetett tételt, ami olcsóbban (vagy akár ingyen is) beszerezhető online. Mondjuk a napi rendszerességgel netezőknek nincs benne túl sok újdonság.

Újság, könyv, gáz, sms a Zoomon

Hetek óta 15 perc alatt olvasom ki a HVG-t. Azt a HVG-t, ami korábban valahogy mindig eltalálta azokat a témákat, amikről szívesen olvastam volna azon a héten. Nem csak az aktualitásokra gondolok, hanem valahogy észrevettek olyan témákban rejlő lehetőségeket is, melyek mellett mindenki más elment.

Hetek óta 1-2, de maximum 3 érdekes cikk van a HVG-ben. Az érdekes témák száma ennél több (nem sokkal), de némelyik cikk első 2-3 bekezdése után elmegy az ember kedve az olvasástól. Nem igazán tudom hova tenni a dolgot, egyetlen ezzel talán kapcsolatos cikkre bukkantam.

A gazdasági válság a HVG-t is elérte, az újságnál költségcsökkentő intézkedéseket vezettek be. Információink szerint több embert küldtek el a hetekben, fotósokról és a dokumentációnál dolgozókról tudunk. A HVG dolgozóinak idén kötelező lesz egy hónapos fizetés nélküli szabadságra is elmenniük, azaz idén csak 11 havi bérüket kapják meg. (Index)

Természetesen nem gondolom azt, hogy közvetlen és feltétlen összefüggés van a tartalmi és a pénzügyi válság között. Az viszont tény, hogy a pénzügyi nehézségek, a “csak nehogy én legyek a következő” érzésétől való félelem könnyen rányomhatja a bélyegét a hangulatra. Mondjuk az is lehet, hogy a HVG teljesen véletlenül éli át egyszerre a két válságot.

Szóval nem tudom mi van, de nem az igazi.

,