tsabeeka _ tech + média

Kicsit leült most a ScienNet ügye (meg az ügyvezetője is, haha), de talán van annyira érdekes (válság)kommunikációs és pszichológiai szempontból az alább következő 3 e-mail (részlet) , hogy foglalkozzak vele. Egy sciennetes levlistáról valók, és igen jól illusztrálják az akárhogy is, de becsapott emberekben ilyenkor lezajló folyamatokat.

Az első levet aznap küldték ki, amikor őrizetbe vették Leinemann Zsolt ügyvezetőt.

Amiről tudjuk, hogy igaz: – a ScienNet teljes átvizsgálása folyamatban van/volt, – a Vám- és Pénzügyőrség jelenleg több céget vizsgál át kampányszerűen, egyszerre, – a www.sciennet.com nem működik, mert a szervert az átvizsgálás miatt leállították.

Leinemann Zsoltot — egyes híresztelésekkel ellentétben – NEM vették őrizetbe. Akik közelebbről ismerik a média működését, azok tudják, hogy a megjelenő hírek és a valóság sokszor köszönőviszonyban sincsenek egymással. Sajnos ez tény. Minél botrányszagúbb a hír, minél hangzatosabb a cím, az annál kedvezőbb a médiának.

Az e-mail írója valószínűleg annyira közelről mégsem ismerte a média működését és/vagy a helyzetet. Rögtön beindult a hárítás, olyan szinten, hogy tankönyvi példaként is megállná a helyét. A következő levelet 2 nappal ezután küldték ki.

Röviden tájékoztatlak Benneteket arról, amit tudok. Leinemann Zsolt előzetes letartóztatásban van adócsalás gyanújával. [nocsak...] A szervert és a bankszámlákat a rendőrség zárolta – bennünket, a törzsvásárlókat védve! Lehet, hogy volt, aki adót csalt, – de az vélhetőleg nem a rendszer hibája.
17500 Termékpartner, Volksbank (a Visa engedélyével ScienNet bankkártya), 100 ügyvéd, 442000 Törzsvásárló, minden féle szakemberrel köztük! Ennyien nem hinném, hogy tévedhettünk.

De, tévedhet. Sőt, ennél jóval több ember is tévedett már (jóval nagyobbat). Ismét tankönyvi példa, csak ezúttal pszichológia helyett történelem könyvekből. A harmadik, általam utolsóként beidézett levél az előzőre egy nappal született.

Tegnap megalakult egy krízis  csoport 6 főből, akik a legjobb szakemberek bevonásával mindent megtesznek a törzsvásárlók érdekében az elkövetkezendő napokban.
Egyenlöre [sic] az a kérés felülről, hogy senki se tartson prezit és ne is regisztráljatok.
Valószínűleg elmaradnak a rendezvények, beleértve a 19-ét is.

Ennyi. És tényleg: ennyi.

A péntek napközbeni teljes leállásért 10 percnyi hálózaton belüli ingyenes beszélgetéssel kárpótolja előfizetőit a T-Mobile. Sajnos. Több ötletem is volt, hogy mit fognak végül felajánlani, de sikerült kb. mindet alulmúlni. 10 perc beszélgetés kicsit komolytalannak hat egy olyan kiesésért cserébe, amely fél/egy napra lebénította a távolsági kommunikációt és amely miatt randevúk, üzletek maradtak el. A karácsonyi szezon elején ilyet nem lehet büntetlenül csinálni. Még akkor sem, ha T-Mobile, én (még) így (is) szeretlek.

Nyilván lettek volna a következőn kívül is más (jó) ötletek, de szerintem az egyik legelegánsabb lehetőség lett volna azt mondani, hogy december 31-éig minden ügyfél 10 ezer forint kedvezménnyel vehet előfizetéséhez új mobilt. (A dominósok  is, ha előfizetésre váltanak.) Hogy miért lett volna jó?

• Sokkal nagyobbnak tűnik a közvélemény számára, mint a legjobb esetben is pár száz forintot érő hálón belüli 10 perc.
• Túlzott költség/bevételkiesés nincs, hiszen nyilvánvalóan nem fognak millióan élni az ajánlattal.
• Le lehetne ügyesen kommunikálni, hogy ahány óra kiesés volt, annyi ezres kedvezmény ajánlanak. Sokkal jobban hangzik, hogy annál, minthogy most kb. óránként jár 1 perc.
• A hálózat ilyen mértékű megingása komoly bizalomvesztést eredményezhet a szolgáltató meglévő ügyfeleinél. Mivel előfizetéses mobilvásárlás esetén 1-2 év hűséget is fogad az ügyfél, így a kedvezmény általi ösztönzéssel növelhették volna azok számát, akik most nemhogy távoznának, hanem 1-2 évig hűséges felhasználó válna belőlük. Mire lejár a hűségük, addigra meg nem is emlékeznek majd erre a kellemetlenségre.

A “mi lett volna jó” mondatot inkább ne is tegyük múltba. Elvégre még hétfőn sincs késő előállni egy ilyen megoldással. Tipikusan az az eset lehetne, amikor egy cég – ráadásul az elkövető – még nyer is az évtized mobilos hibáján.

Az első jelekből úgy tűnik, a Magyar Posta mint negyedik mobilszolgáltató brandje, a Postafon nem csak a mobilpiacot nem fogja megbolygatni, de talán saját céljaival sincs igazán tisztában. A szlogenjük (”Új szín a mobilpiacon”) csak annyiban igaz, hogy zöld eddig még tényleg nem volt.

A tarifa valóban “egyszerű és kiszámítható”, csak éppen baromi drága. Egy SMS és egy percnyi hívás is 35 forint, a számlázás pedig nem másodperc, hanem percalapú. Eszközök terén egyetlen, praktikusnak, elegánsnak és ragyogónak hazudott marketingelt, igazából teljesen alap Samsung készülékkel álltak eddig elő. Mondjuk a nyugdíjas célcsoportnak lehet, hogy ez is megteszi.

A szolgáltatás szájtja a Magyar Posta kifinomult webes élményvilágáról tesz tanúságot, például egy az egyben beszúrt, olvashatatlan plakáttal.

Ugye érezzük? Magyarország nem az az ország, ahol az SMS-t reklámozva magyarázni kéne...

Én nagyon nem erre számítottam. Egészen ma délelőttig úgy gondoltam, hogy bár postafonos tuti nem leszek, arra mindenképpen jó lehet az új szolgáltató, hogy kicsit lenyomja még karácsony előtt az árakat. Szerintem a Pannonnál és a T-Mobile-nál egy legyintéssel kezdték ma az ebédet, de talán még a Postafon által használt hálózatot működtető Vodafone-nál is.

Nem tudom, ők maguk miben bíznak. Talán abban, hogy a 10 perces sorban állást követő levélfeladás, gázszámla-befizetés, sorsjegy-vásárlás és Posta Számla-nyitás után majd még egy mobilelőfizetést is vesz a nép – ha már úgyis ott van. Hja, hogy a levél meg még azóta sem jött meg? Kit érdekel, ha jól fogy a Black Jack.

Tévedni még mindig emberi dolog, hülyeségekkel magyarázgatni utána a tévedést, már kevésbé. Ez ugyanis nem az emberek sajátja, csak a buta, idétlen embereké.

A Békés Megyei Hírlapban jelent meg több cikk a megyei csicskáztatásról, azaz arról a szomorú helyzetről, amit a modern rabszolgaság kifejezéssel magyarázhatok el legrövidebben. Mivel a cikkekben leírtak bűncselekmény gyanúját vetették fel, a rendőrök nyomozni kezdtek. És hát kiderült – nem csak az érintett emberek rendőrségi vallomásából, hanem tényszerű vizsgálatokkal igazolva -, hogy a cikkekben leírt dolgok jelentős része úgy hülyeség, ahogy van.

Minderre Varga Ottó főszerkesztő reagált a leleplezés leleplezéséről szóló cikk végén egy keretesben, “Az újságíró nem nyomozó” címmel. Kezdjük is talán a címmel: ilyen alapon kb. bármit leírhat az újságíró, nem kellene bizonyító erejű dolgokkal rendelkezzen arról, amiről ír? A főszerkesztő szerint “elvárható körültekintéssel jártak el”, hiszen “riportalanyaik meggyőzően és hitelesen adták elő szenvedéseiket”. Ezt betépve írta le az Ottó úr, vagy mi van? Az a körültekintés, ha valakinek kapásból elhiszem, amit mond? Mondjuk igen, az újságíró tulajdonképpen nem is ügyész, nem is bíró… és akkor még csodálkozunk, hogy sokan utálják az újságírókat? Vagy inkább az “újságírókat”?

Tegyük fel – ami egy csicskáztatás esetében egyáltalán nem lenne meglepő -, hogy a rendőrségnek mindenki hazudik, hivatalosan már nem meri elmondani, őt bizony erre-arra kényszerítették. Tegyük fel, hogy még az orvosi vizsgálatok is tévesek. Szóval valóban volt csicskáztatás. Ha ez a helyzet, sajnos az sem javít semmit a főszerkesztői reakción, csupán az újságíró helyzetén. Hiszen Varga Ottó azt sugallja: nekünk mondanak valamit, mi leírjuk, max nyomunk egy helyreigazítást, ’sztakkómivan?

Szóval hurrá, az újságíró megmenekült. Bármit is tett, bárhogy is történt, a legnagyobb hibát mégsem ő követte el. A főnöke irigykedve beelőzött.

A híripar sok tekintetben hasonló a zeneiparhoz. Ahelyett, hogy újféle csatornák után keresgélnének, a meglévő folyamatokat próbálják meg kifejezetten erőlködve rendszabályozni.

Külföldön az Associated Press (AP) tett oda a világnak: 5-25 szó idézése például 12.5 dollárba kerül annak, aki hajlandó kifizetni. Ez 5 szó esetén szavanként (árfolyamtól függően) 450-500 forintba kerül. Nevetséges.

Mindezt egy olyan világban, a weben, ahol a linkelés és idézés egészen mindennapos dolog. Gondoljunk a hagyományos megoldásokon túl a retweetelésre vagy éppen a Tumblr reblogjára.

Itthon az MTI próbálkozott be a nagyobb hírkeresőkkel, merthogy szerintük a hírgyűjtő szájtok élősködők, és lopják az ő tartalmukat. A Hírkereső esetében ez különösen vicces, hiszen ott leggyakrabban csak címekkel találkozhatunk.

Az MTI-nél vajon olvasták-e a törvényt, amelyre hivatkozni szoktak? Nem kell túl sok oldalon átrágják magukat, a vonatkozó rész rögtön az 1§ (5)-nál található.

A szerzői jogi védelem nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre.

Ezen pont alól az MTI egy esetben jelenthet kivételt: ha elismerik, hogy nem tényeket és/vagy napi híreket közölnek. Viszont ha ezt elismerik, akkor ez azt jelenti, hogy nem végzik megfelelően a feladatukat. Tessék csomagolni, lehet hazamenni. Merthogy a nemzeti hírügynökségről szóló törvény a következőt mondja ki:

2. § (1) A nemzeti hírügynökség közszolgálati feladatai: a) a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről híreket, tudósításokat, fényképeket, adathordozókat, háttéranyagokat, grafikákat, dokumentációs adatokat szolgáltat.

Biztosan sikerül felfedeznünk a “hír” szót, mely egyébként az “hírügynökség” összetett szóban is megtalálható.

Az MTI egyébként honlapján azt írja, hogy az ügyfeleinek “a legkorszerűbb multimédiás technológiákra épülő új szolgáltatásokat” is nyújt, ami – akárhogy is forgatom a mondatot – hazugság. Egy esetben nem az: ha elfelejtjük, hogy 2009 van.

tsabeeka: Bede úr, nem érzi úgy, hogy ugyanarra a komikumsémára ugyanazon a helyen 8 hónapon át, eddig összesen 153-szor építeni = NEM MENŐ?
Bede Márton: Nem.
tsabeeka: Köszönöm az interjút!

A FullStart-szájtokon feltűnt az iWiW-re való bejelentkeztetés lehetősége, amit akárhogy is nézek, nehéz lenne azt mondjam rá, hogy semmi köze az adathalászathoz. A duma az, hogy “oldalunk semmilyen személyes adatot nem jegyez meg és nem tárol”, de hát na: a lehetőségük megvan rá, innentől meg vagy elhisszük nekik, vagy nem, de talán tanácsosabb ilyet senkinek nem elhinni. A logindobozukat nézegetve a forráskódban a következő, kissé gyerekesen megfogalmazott figyelmeztetést találtam.

FIGYELEM! A BELÉPTETŐ SCRIPTRE HIVATKOZNI CSAK A FULLSTART.HU WEBMESTEREKNEK MENÜPONTJA ALATTI SCRIPTTEL SZABAD! A SCRIPTRE HIVATKOZNI EZZEL A MÓDSZERREL AMIRE ÖN KÉSZÜL SZIGÓRÚAN TILOS, ÉS ELJÁRÁST VON MAGAUTÁN!

Vicces ezt egy olyan szkriptnél olvasni, amelynek valószínűleg már a léte is sérti az iWiW felhasználói szabályzatát. Remélem, eljárást is von majd maga után.