tsabeeka _ tech + média

Talán kissé elhamarkodottnak tűnik március elején ilyen címet adni, de mentségemre legyen mondva, hogy nem én találtam ki. Tele vannak a címben foglalt megállapításhoz hasonlókkal a gamer fórumok, és ezzel a címmel a Robot Unicorn Attack című remeket illetik. Párszori kipróbálás után jön rá arra az ember, hogy elég nehéz lenne definiálni, mitől is jó egy játék. Ez ugyanis jó, sőt addiktív, annak ellenére, hogy a leírás alapján valószínűleg nem tűnik annak, sőt. Egy szivárványos unikornissal kell (z billentyűvel) ugrálni, néha pedig x-szel összetörni egy-egy elénk termő csillagot – miközben az Erasure duó Always című örökzöldje szól.

Én @szajmon, majd pár perccel később és @mutrinka jóvoltából lettem megajándékozva a linkkel, ami azóta gyakran tűnik fel a böngészőm címsorában. Azóta @developingidea kollégával elkezdtük teremteni a mítoszt, Twitteren a #napiunikorn címkével lehet követni, illetve csatlakozni is. Csak bátran, előre, x gomb!

Az iPhone nem lenne egy nagy dobás, legalábbis hardveres paraméterei alapján. Nemhogy innovatívnak nem mondható, a MHz-ek és megapixelek versenyében inkább a középmezőnyhöz sorolhatnánk, mintsem a csúcsra. Éppen ugyanez a helyzet a Nintendo gépeivel. A köznyelvben gyakran hadonászósként definiált Wii vagy a DS kézikonzol grafikailag és számokban mérhető teljesítményével inkább a múltat, mintsem a jövőt idézi. Mégis ez a jelen.

Az Apple és a Nintendo jelentéseiben rendre találkozhatunk a rekordprofit kifejezéssel. Nézzük a talán kevésbé ismert nintendós adatokat. A december eleji számok alapján például Japánban egy hét alatt 111 532 Nintendo kézikonzolt (DS/DSi/DS Light/DSi XL) adtak el, miközben a Sony 42 648 darabot (PSP/PSPgo). Ez csupán egy kiragadott adat, de a helyzetet jól jelzi. Bár a Sony néhány piacon utolérte az asztali PS3-mal a Wii-t, hiába – a Nintendo már a hardveren is nagy nyereséget könyvel el – a Sonyval ellentétben.

Ragozhatnám még, finomíthatnám a képet, de a lényeget szerintem már mindenki érti. Az Apple és a Nintendo tudatosan nem szállnak be a hardveres számháborúba, mert pontosan tudják, hogy nem ez a lényeg. Hiába tudja és látja az ember, hogy papíron mennyivel jobb valami, ha a gyakorlatban a vesztes eszközén érzi a flow-t, a tökéletes élményt.

A flow elméletét Csíkszentmihályi Mihály fogalmazta meg. A magyarul (kb. sehogy, de leginkább) áramlatként fordítható tudatállapotban a személy tudata erőteljesen fókuszál egy olyan tevékenységre, amely elvégzése a személy képességeivel összhangban lévő, amely fölött az illető kontrollhelyzetben érzi magát és amely tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő. A flowélmény során jellemző az időérzékelés torzulása mellett a gondolkodás nélküli, azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre. A flow élménye nagyban hasonlítható a keleti tanok, főként a buddhizmus által megfogalmazott (és az ezoterikus elméletek egy részének alapjául szolgáló) “univerzummal való eggyé válás” gondolatához. Amikor minden kikapcsol, minden eltűnik.

Ezt a flow-t nem hozza el egy kétszer erősebb processzor, de nem hozza el a háromszor jobb grafikai teljesítmény sem. Természetesen kizárni sem zárja ki egyik sem, de önmagában szó szerint semmit nem érnek a nyerő paraméterek. A szomszéd előtt villogni is csak addig lehet velük, amíg ő is ki nem próbálja egyszer.

Mindez persze nem csak hardveres szinten fontos, ugyanúgy értelmezhető a weben is. Nem kell feltétlen a leginnovatívabb legyél, senkit nem érdekel, ha nagyonszakmailaginnovatíve megváltod a világot. Csinálj olyan szájtot – mind fejlesztésileg, mind tartalomra – amely(b)en el lehet merülni!

Csinálj olyat, hogy ne az oldalon járva essen le a felhasználók álla, hanem amikor már kikapcsolják a gépet – amikor rájönnek, hogy a napjukból perceknek érzékelt (fél)órákat töltöttek el nálad.

Nem nagy nóvum, mégis csak mostanában kezdünk itthon is szembesülni vele: a közösségi szájtok nagyon szépen kihúzzák a szöget a zsákból. Fel-felsejlik a munkakörük szerint sokszor kötelező kimértséget, udvariasságot mutató emberek foga fehérje.

Oroszvári Péter, az MSZP országos listáján 83. helyen szereplő és egyéniben is induló képviselőjelöltje a következőt osztotta meg facebookos üzenőfalán:

„Mennyei Atyám! Miután az elmúlt esztendőben kedvenc zenészemet, Michael Jacksont, kedvenc színészemet, Patrick Swayzet, kedvenc színésznőmet, Farrah Fawcettet és kedvenc írómat, Mario Benedettit magadhoz vetted, szeretném tudatni Veled, hogy kedvenc politikusom Orbán Viktor, és már február közepe van!!!”

Azt hiszem, mindannyian ismerjük a “Mátyás király volt, meghalt. Jimmy király volt, meghalt. Most már én is kezdek félni.” – jellegű poénokat, melyek az utóbbi király halála után szökkentek szárba. Van ezeknek egy olyan titkuk, mely fölött a szakdolgozatát valószínűleg nem a humor sajátos logikájából író képviselőjelölt elsiklott: a csattanóban rendre maga a vicc mesélője szerepel.

Minden más élő személlyel – legyen az  sarki hentes, egyetemi oktató vagy éppen politikus – elmesélve sértődés várható. A Facebook pedig szépen megőrzi ezeket a bejegyzéseket, esélyt adva annak, hogy ne csak a sarki hentes, hanem az újságíró vagy valamelyik szemfülesebb közéleti blogger is észrevegye őket.

Szépvölgyi Tamás, a Sanoma Budapest Zrt. mobil üzletágának vezetője annak kapcsán nyilatkozott a mobilos tartalmak jövőjéről, hogy a Sanoma Budapest az Apple programok megjelentetésével, valamint a Nokia készülékekre fejlesztett alkalmazásokkal a digitális publikálás terén egy újabb fontos lépést tett.

„Az előttünk álló pár esztendő az üzleti modellek csatáját hozza, amikor egymás mellett élhetnek a mobilszféra területén a hirdetéseket befogadó, ingyenes kisablakok és a díjat szedő, ám reklámmentes, fizetős alkalmazások – de ezek bizonyos kombinációi is működnek majd. Ami bizonyos, hogy a felhasználók ingyen ebédre nem nagyon számíthatnak mobil területen. A digitális publikálást is meg kell fizetni, hiszen egyelőre egy kényelmi, prémiumszolgáltatásról van szó, amelynek az előállítása sok szakember összehangolt munkáját követeli meg. Bár a digitális publikálással valóban megszűnik a nyomtatási költség és a klasszikus disztribúciós kiadások, azonban a technológia és a digitális disztribúció ugyanúgy pénzbe kerül – mondta a Sanoma mobil üzletágának vezetője.

Disclaimer: a blog szerzője a Sanoma Budapest Zrt. munkatársa, a Mobilport című mobiltechnológiai szaklap szerkesztője és a Technet újságírója.

A részben fizetőssé váló online New York Times üzleti modelljének sikere az aktuálisan létező online médiapiac egy részének irreleváns kérdés. A közepes méretű médiumok egy része a modell sikerességétől vagy sikertelenségétől függően bajba fog kerülni, ha divatba jön a fizettetéssel való próbálkozás.

Az közismert, hogy az online lapok azért nem merték/merik fizetőssé tenni tartalmaikat, mert féltek/félnek a két szék közé esés tipikus esetétől. Azaz sem az olvasóktól nem lesz elég bevétel (hiszen átpártolnak a továbbra is ingyenes szájtokhoz), sem a hirdetőktől (a látogatottság csökkenése miatt csökken a hirdetési kedv is).

Egy New York Times megteheti, hogy akár pár évig is vár a modell sikerére. Még egy Axel-Springer is megteheti: emlékezzünk csak, szemrebbenés nélkül benyelték a Reggel című napilapos próbálkozásuk egy év alatt kitermelt 3 milliárdos veszteségét.

Sok kkm (kis- és középmédium) viszont a székek közé eshet: egyszerűen nem lesz annyi tartaléka, hogy bevárja, míg úgy-ahogy összeérnek az ízek, azaz kiegyenlíti egymást az új bevétel és a régi kiesése. (Ha egyáltalán egy ekkora piacon kiegyenlítheti. Ezt érdemes lenne vizsgálni, de sajnos nem vagyok benne egészen biztos, hogy fogják is. Láttunk már pár piacfelmérés nélküli idétlen megoldást.)

Gondolok itt a nem multi-tulajdonban lévő szájtokra. Nekik elég kemény lesz ez az időszak. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy a magyar online piac második nagy (és másodjára csak saját) válsága jobban tizedeli majd a médiumokat/munkatársakat, mint az aktuális tette.

A válságon kívül legutóbb a Google Maps Navigation bejelentése rázta meg a navigációs piacot. Most a Nokia hozott egy igen bölcs, a céghez mérve szokatlanul merész döntést. A márciustól polcokra kerülő összes Nokia okostelefonban ingyenes lesz a teljes gyalogos és autós navigáció, beleértve a szoftver minden részét, így a későbbi újabb és újabb térkép(frissítés)eket is. Sőt, mindezt 10 jelenlegi modellre is elérhetővé tették, heteken belül pedig több modellel bővül a lista.

A finn mobilgyártó lépése – a válság és a Google után ismét – odatett kicsit a navigációs piacnak: a poszt írásakor a TomTom részvényei  10.59 százalékot estek, a Garmin papírok értéke pedig a NASDAQ-on éppen 5.70 százalékos csökkenésben van.

Miután a Google mellett a jelenleg 83 millió leszállított okosmobillal rendelkező Nokia is bevállalta az ingyenességet, nem sok választás maradt a hagyományosan navigációs cégeknek. Bár a szakértők és a GPS-mániások egy ideig még elvitáznak majd rajta, hogy melyik miért jobb, a nagy tömegeknek bőven elég bármelyik ingyenes megoldás, hiába nem rendelkezik a fizetősök egy-egy új funkciójával.

Ha valaki ezután fizetős navigációs szoftverek eladására szeretné feltenni cégét, leginkább sci-fi mozikból kell ötletet merítsen – mondom ezt mindenféle irónia nélkül, komolyan. Az elmúlt évtized(ek)ben bevett sémák korszakának ezen a piacon is vége. 2010, helló!

A Nokia vezérigazgatója, Olli-Pekka Kallasvuo nevezte a napokban történelemformáló erőnek a mobiltelefont. Egy mobilgyártótól mondjuk nem is nagyon várhatnánk mást, de azért érdemes egy legyintés helyett jobban belegondolni ebbe az egész mobilos témába.

Míg egy olcsóbb tévével kb. ugyanazt lehet csinálni (nézni), mint egy drágábbal, addig a mobiltelefonnál nem ez a helyzet. Az indiai parasztember ugyanúgy megtalálja a saját céljaihoz való extra olcsó készüléket, mint a telefonját havonta cserélgető, az összes béta funkciót is napi szinten használó geek a Nexus One-t.

De a mobil nem csak a leginkább passzív élményt nyújtó tévéhez, hanem például a számítógéphez képest is változatosabb lehetőségeket nyújt. Mit is kezdene például egy indiai farmer egy asztali PC-vel vagy akár egy netbookkal? (Ne a Dallas-béli Ray-re gondoljunk, hanem egy kis földdarabbal rendelkező, jóval szegényebb emberre.) Ellenben egy telefonnal simán mászkál a földjein, eléri a társadalmi és “üzleti” kapcsolatait, ráadásul ha be kell világítani egy tátongó üregbe, akkor meg ott a mobil zseblámpája. Mindezt persze – az utóbbitól eltekintve – megtehetné egy netbookkal is, csak nem bárhol, nem olyan könnyedén – és főleg nem a legolcsóbb netbook árának kb. tizedéért.

A farmernek a telefon zseblámpa funkciója és a porálló készülékház a hasznos, a geeknek meg a multitouch. Fordítva nem sok hasznát vennék/veszik: a geek maximum az éjjeli lámpa helyett a mobiljával világíthat zoknikereséshez, de az indiai farmerünk egyelőre ilyen szinten sem látná a többujjas vezérlés értelmét.

Jelenleg kb. 6.8 milliárd ember él a földön, és a Nokia-vezér által idézett adatok szerint 4.6 milliárd mobilelőfizetés van. A háló hamarosan teljes lesz.