tsabeeka _ tech + média

Szépvölgyi Tamás, a Sanoma Budapest Zrt. mobil üzletágának vezetője annak kapcsán nyilatkozott a mobilos tartalmak jövőjéről, hogy a Sanoma Budapest az Apple programok megjelentetésével, valamint a Nokia készülékekre fejlesztett alkalmazásokkal a digitális publikálás terén egy újabb fontos lépést tett.

„Az előttünk álló pár esztendő az üzleti modellek csatáját hozza, amikor egymás mellett élhetnek a mobilszféra területén a hirdetéseket befogadó, ingyenes kisablakok és a díjat szedő, ám reklámmentes, fizetős alkalmazások – de ezek bizonyos kombinációi is működnek majd. Ami bizonyos, hogy a felhasználók ingyen ebédre nem nagyon számíthatnak mobil területen. A digitális publikálást is meg kell fizetni, hiszen egyelőre egy kényelmi, prémiumszolgáltatásról van szó, amelynek az előállítása sok szakember összehangolt munkáját követeli meg. Bár a digitális publikálással valóban megszűnik a nyomtatási költség és a klasszikus disztribúciós kiadások, azonban a technológia és a digitális disztribúció ugyanúgy pénzbe kerül – mondta a Sanoma mobil üzletágának vezetője.

Disclaimer: a blog szerzője a Sanoma Budapest Zrt. munkatársa, a Mobilport című mobiltechnológiai szaklap szerkesztője és a Technet újságírója.

Sok poszt született a Vodafone twitteres ügyéről, de a lényeget egyikben sem láttam: az elkenésmentes konklúziót.

A szolgáltató Doranskyt kérte fel a helyzet elemzésére és tanácsadásra, ebből született egy “személyes” bejegyzés is. Erre reagált kritikusan Hírbehozó. Az egymással való szakmai szembenállásuk ellenére úgy látom, mindkettejük gondolatmenete ugyanott csúszik félre. Ebből következően csak az ügy egyik felével foglalkoznak.

Doransky az Audi-BMW viccelődős plakátháborúját hozza fel példának, Hírbehozó pedig egy Verizon vs. AT&T csipkelődést. A két ember két példája szerintük arra mutat bizonyítékot, hogy lám-lám, külföldön mennyire bevett dolog az ilyesmi viccelődés, és a Vodafone/Müller Tamás twitteres megjegyzése is csak ilyesmi volt. Szerintem nem. Az utóbbit egy alapvető dolog különbözteti meg a külföldi példáktól: teljesen más a kontextusa.

A “csörögjetek ránk ” egy olyan helyzetben született, amikor a T-Mobile éppen története legkínosabb, 700 millió forintos veszteséget hozó pillanatában próbált valahogy fennmaradni a víz felszínén. Ilyen helyzetben és helyzettel is lehet persze viccelődni, de ebből csak bunkó vicc születhet. Félreértés ne essék, én (is) szeretem a bunkó vicceket! Olyannyira, hogy két kedvenc viccem közül kettő bunkó. Viszont egyiket sem mesélném el egy cég képviseletében.

Az esetre reagálva a Vodafone eltávolította az elkövető Müller Tamást. Úgy gondolom, a szolgáltató ezzel a lépésével nem hibázott – a hibát ugyanis már sokkal korábban elkövették.

Jelen esetből az derül ki, hogy a Vodánál csupán azért használták eddig a Twittert, mert “ha a T-Mobile csinálja, akkor ez trendi, csináljuk mi is!” A twitteres beszólással kapcsolatos “belső vizsgálat” ugyanis két hibát állapított meg. Az egyik a már tárgyalt stílus. A másik viszont az, hogy Müller Tamás nem tehetett volna ilyen, “nyilatkozat-jellegű” megszólalást a cég nevében. Ezzel a szabállyal csupán az a gond, hogy gyakorlatilag kizárja a Twitter használatát.

Konklúzió

Az emberek egyik fele azért haragszik a Vodára, mert bunkón viselkedett, a másik pedig azért, mert kirúgta a jópofa beszólással előálló munkatársát. A jelenlegi helyzeten már sokat nem lehet javítani, viszont a későbbiekre nézve van egy-két fontos teendő.

A Vodafone következő twitteres munkatársának egész más jogokkal kell majd rendelkeznie. A cég legmagasabb szintű kommunikációs jogaival, (majdnem) ugyanolyanokkal, mint a kommunikációs igazgató.

Emellett még az kell, hogy a következő twitteres munkatárs ne csak a twitteres közösségben mozogjon otthonosan (ez szükséges, de nem elégséges), hanem az üzleti/társadalmi etikában is.

Otthon mindenki bazmegelhet, miniszterelnökként már kevésbé. Ugyanez érvényes a szemtelen viccek vészhelyzetbéli használatára is.

A péntek napközbeni teljes leállásért 10 percnyi hálózaton belüli ingyenes beszélgetéssel kárpótolja előfizetőit a T-Mobile. Sajnos. Több ötletem is volt, hogy mit fognak végül felajánlani, de sikerült kb. mindet alulmúlni. 10 perc beszélgetés kicsit komolytalannak hat egy olyan kiesésért cserébe, amely fél/egy napra lebénította a távolsági kommunikációt és amely miatt randevúk, üzletek maradtak el. A karácsonyi szezon elején ilyet nem lehet büntetlenül csinálni. Még akkor sem, ha T-Mobile, én (még) így (is) szeretlek.

Nyilván lettek volna a következőn kívül is más (jó) ötletek, de szerintem az egyik legelegánsabb lehetőség lett volna azt mondani, hogy december 31-éig minden ügyfél 10 ezer forint kedvezménnyel vehet előfizetéséhez új mobilt. (A dominósok  is, ha előfizetésre váltanak.) Hogy miért lett volna jó?

• Sokkal nagyobbnak tűnik a közvélemény számára, mint a legjobb esetben is pár száz forintot érő hálón belüli 10 perc.
• Túlzott költség/bevételkiesés nincs, hiszen nyilvánvalóan nem fognak millióan élni az ajánlattal.
• Le lehetne ügyesen kommunikálni, hogy ahány óra kiesés volt, annyi ezres kedvezmény ajánlanak. Sokkal jobban hangzik, hogy annál, minthogy most kb. óránként jár 1 perc.
• A hálózat ilyen mértékű megingása komoly bizalomvesztést eredményezhet a szolgáltató meglévő ügyfeleinél. Mivel előfizetéses mobilvásárlás esetén 1-2 év hűséget is fogad az ügyfél, így a kedvezmény általi ösztönzéssel növelhették volna azok számát, akik most nemhogy távoznának, hanem 1-2 évig hűséges felhasználó válna belőlük. Mire lejár a hűségük, addigra meg nem is emlékeznek majd erre a kellemetlenségre.

A “mi lett volna jó” mondatot inkább ne is tegyük múltba. Elvégre még hétfőn sincs késő előállni egy ilyen megoldással. Tipikusan az az eset lehetne, amikor egy cég – ráadásul az elkövető – még nyer is az évtized mobilos hibáján.

Múltkor posztoltam róla, hogy milyen mobilos alkalmazásokba érdemes vágni a fejszét a közeljövőben. Az egyik ilyen terület a mobilos keresés volt, merthogy a Gartner elemzőcég úgy véli, a mobilunkon nem ragaszkodunk majd annyira az asztali gépeken bevett szolgáltatásokhoz (Google, Bing). Most a TechCrunch-on bukkant fel a Kelsey Group nevű marketinges cég elemzése, amely azt mutatja meg, hogy a mobilos reklámtorta milyen összetételű volt tavaly, és milyen lesz szerintük 2013-ra. Azaz honnan jöhet majd a nagy pénz, melyből mind a jelenlegi nagyok, mind a most még feltörekvők részesedhetnek.

Bár a diagrammok magukért beszélnek, kiemelném a fölöttük látható számokat is: 2008-ban 160 milliós volt a mobilos reklámköltés, ez nőhet 2013-ig 3.1 milliárd USD-re. Amit még hozzáteszek az az, hogy az idén eladott készülékek 40 százaléka okostelefon (amelyekkel jóval többet neteznek, mint a hagyományosokkal), és a jelenséget saját környezetemben is tapasztalom: olyanok kezdenek el okosmobilt és vele együtt mobilnetet használni, akik 1-2 éve még el sem tudták képzelni, mire is lenne ez jó nekik.

A Gartner elemzőcég összeszedte azokat a területeket, melyeken szerintük igen nagy sikert lehet majd elérni a következő pár évben egy-egy mobilalkalmazással. RRW-írás is megjelent a témában, de azt hiszem, érdemes magyarul is összefoglalni.

• átutalás – pénz átutalása (nem árúért cserébe, hanem akár magánszemélyek közt is) egyetlen SMS-sel
• fizetés – a bankkártyás fizetés avitt lesz, a készpénzes fizetés pedig ókorinak fog számítani
• helyfüggő alkalmazások – a témáról hosszabb összeállítás jelent meg nemrég a Techneten; a Gartner szerint az ilyen szolgáltatások idei 56 milliós felhasználószáma 3 éven belül 526 millióra emelkedik
• keresés – a Gartner úgy véli, a mobilunkon nem ragaszkodunk majd annyira az asztali gépeken bevett szolgáltatásokhoz, mint például a Google vagy a Bing – bár ez elég meredeken hangzik így hirtelen
• böngészés – ez a pont elég nyilvánvaló; ezen a területen úttörő szerepet vállalt az Opera Mini
• egészségfelügyelet – ez az orvos-beteg kontaktuson kívül akár dietetikai tanácsadásban, illetve figyelmeztetésekben is megjelenhet (például az alkalmazás x naponta figyelmeztet, hogy együnk gyümölcsöt, stb.); természetesen nem csak hang- vagy videóhívásról van szó, hanem akár egy házi műszer adatainak átviteléről is
• hirdetés – ez a mobilos tartalmak monetizálásának legegyszerűbb formája, 2012-re 7.5 milliárd dollárossá fejlődhet a piac – nem véletlen vásárolt be nemrég a Google
• azonnali üzenetküldés – ilyen téren még elég komoly erőt képvisel az SMS, de a telefonok okosodásával egyre több hagyományos IM-csatornát ültetnek át mobilra is
• zene – a Gartner szerint a készülékkel összefüggő megoldásokban (pl. Nokia Comes With Music, Sony Ericsson PlayNow Plus) és a zenei alkalmazásokban (pl. Spotify, vagy akár a Midomi) is van jövő
• Near Field Communication (NFC) – közeli, de vezeték nélküli kapcsolatot igénylő technológiáról van szó (pl. a zsebünkben lévő mobil nyitja a szállodai szobánk ajtaját egy kulcs vagy kód beütése helyett); az NFC sajnos már 5 éve is csak közeledett, egyelőre mégsem ért ide/oda

Az első jelekből úgy tűnik, a Magyar Posta mint negyedik mobilszolgáltató brandje, a Postafon nem csak a mobilpiacot nem fogja megbolygatni, de talán saját céljaival sincs igazán tisztában. A szlogenjük (”Új szín a mobilpiacon”) csak annyiban igaz, hogy zöld eddig még tényleg nem volt.

A tarifa valóban “egyszerű és kiszámítható”, csak éppen baromi drága. Egy SMS és egy percnyi hívás is 35 forint, a számlázás pedig nem másodperc, hanem percalapú. Eszközök terén egyetlen, praktikusnak, elegánsnak és ragyogónak hazudott marketingelt, igazából teljesen alap Samsung készülékkel álltak eddig elő. Mondjuk a nyugdíjas célcsoportnak lehet, hogy ez is megteszi.

A szolgáltatás szájtja a Magyar Posta kifinomult webes élményvilágáról tesz tanúságot, például egy az egyben beszúrt, olvashatatlan plakáttal.

Ugye érezzük? Magyarország nem az az ország, ahol az SMS-t reklámozva magyarázni kéne...

Én nagyon nem erre számítottam. Egészen ma délelőttig úgy gondoltam, hogy bár postafonos tuti nem leszek, arra mindenképpen jó lehet az új szolgáltató, hogy kicsit lenyomja még karácsony előtt az árakat. Szerintem a Pannonnál és a T-Mobile-nál egy legyintéssel kezdték ma az ebédet, de talán még a Postafon által használt hálózatot működtető Vodafone-nál is.

Nem tudom, ők maguk miben bíznak. Talán abban, hogy a 10 perces sorban állást követő levélfeladás, gázszámla-befizetés, sorsjegy-vásárlás és Posta Számla-nyitás után majd még egy mobilelőfizetést is vesz a nép – ha már úgyis ott van. Hja, hogy a levél meg még azóta sem jött meg? Kit érdekel, ha jól fogy a Black Jack.

A Vodafone 10 éves születésnapjára készült reklámfilmjének egyik mondata már nem először üti meg a fülemet. “Emlékszel, mi volt 10 éve? Akkor mobilokkal rohangáltunk, mint egy féltégla.”

Nos, nem tudom, ki emlékszik még a Siemens C25-re, amely egyébként a magyar Vodafone-hoz hasonlóan szintén 10 éves. Én emlékszem, nekem ilyenem volt 10 éve. Ez volt az első mobilom. Féltégla egyáltalán nem volt, még ma is bőven megállná a helyét (117 x 47 x 27 mm vs. a jelenlegi Nokia 5800-ám 111 × 51.7 × 15.5 mm).

Monokróm LCD kijelzőjére egészen pontosan 3×12 karakternyi szöveg fért. Ami akkor még akkor nagy szó volt a mobilokban: a C25 működött 900 és 1800 MHz-en is (épp ezért a Vodafone is árusította, bár én westeles voltam). És ami már akkor is furcsa volt: nem volt benne óra “funkció”, legalábbis az időt nem mutatta.

A Voda reklámjával ellentétben számomra a percdíjat már akkor sem volt bonyolultabb kiszámolni, “mint eljutni az űrbe”, mondjuk ez az általam akkor használt Domino SMS csomagot 100 forint közeli percdíjait tekintve nem is volt baj. Sokszor jobb volt nem tudni, hogy éppen mennyit beszéltem le.

Azóta a Siemens mobilok sincsenek sehol és szerencsére a 100 forintos percdíj is távoli múlt.

És te? Te emlékszel, mi volt 10 éve? Milyen telefont használtál, milyen díjcsomaggal beszéltél és melyik friss telefonra mondtad, hogy “na, ez már tényleg mindent tud, ami nekem kellhet”?