tsabeeka _ tech + média

A részben fizetőssé váló online New York Times üzleti modelljének sikere az aktuálisan létező online médiapiac egy részének irreleváns kérdés. A közepes méretű médiumok egy része a modell sikerességétől vagy sikertelenségétől függően bajba fog kerülni, ha divatba jön a fizettetéssel való próbálkozás.

Az közismert, hogy az online lapok azért nem merték/merik fizetőssé tenni tartalmaikat, mert féltek/félnek a két szék közé esés tipikus esetétől. Azaz sem az olvasóktól nem lesz elég bevétel (hiszen átpártolnak a továbbra is ingyenes szájtokhoz), sem a hirdetőktől (a látogatottság csökkenése miatt csökken a hirdetési kedv is).

Egy New York Times megteheti, hogy akár pár évig is vár a modell sikerére. Még egy Axel-Springer is megteheti: emlékezzünk csak, szemrebbenés nélkül benyelték a Reggel című napilapos próbálkozásuk egy év alatt kitermelt 3 milliárdos veszteségét.

Sok kkm (kis- és középmédium) viszont a székek közé eshet: egyszerűen nem lesz annyi tartaléka, hogy bevárja, míg úgy-ahogy összeérnek az ízek, azaz kiegyenlíti egymást az új bevétel és a régi kiesése. (Ha egyáltalán egy ekkora piacon kiegyenlítheti. Ezt érdemes lenne vizsgálni, de sajnos nem vagyok benne egészen biztos, hogy fogják is. Láttunk már pár piacfelmérés nélküli idétlen megoldást.)

Gondolok itt a nem multi-tulajdonban lévő szájtokra. Nekik elég kemény lesz ez az időszak. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy a magyar online piac második nagy (és másodjára csak saját) válsága jobban tizedeli majd a médiumokat/munkatársakat, mint az aktuális tette.

A Google mindig is mestere volt a “hogyan csináljunk közösen pénzt az ingyenes dolgokból” témának. Ugyanezt művelik most is, amikor az AdSense for Mobile Applications-szel lehetővé teszik, hogy az ingyenes mobilalkalmazások készítői is pénzhez jussanak. A dolog egyszerű: a fejlesztők AdSense reklámmegjelenítést építhetnek be az alkalmazásukba.

Nem kell túl nagy tehetség ahhoz, hogy nagy jövőt jósoljunk az egy hónapon belül induló, egyelőre iPhone-on és Androidon működő megoldásnak. Az Apple sikeres AppStore-jából 50 ezer alkalmazásnál is többet lehet letölteni, az Android Market pedig lassan, de biztosan közelíti a 200-at (most épp 169 van).

És bár ezektől igen messze áll a Palm, az AppCatalog éppen tegnap érte el az 1 millió letöltést (igaz, itt jelenleg 30 alkalmazás közül lehet választani, és azt se feledjük: mindössze 150 ezer készüléktulajdonosról van szó). Biztos vagyok benne, hogy nem csak a Palm, hanem a Samsung és az LG induló alkalmazásboltjai is bekerülnek majd a mobilos AdSense által támogatott rendszerek közé.

Az appstore-ok és a mobilalkalmazások várható terjedésével (pluszban a válság időközbeni átfordulásával) a Google megint elmondhatja majd: a gép forog, az alkotó pihen.

A Pingdom végzett el egy kis felmérést, számomra elég megdöbbentő eredménnyel. A legnagyobb 100 tech-cégből mindössze 33 fordított rá idejében gondot, hogy megszerezze a saját nevét mint Twitter-felhasználónevet.

A 100-ból 42 cég nevét ismeretlen, valószínűleg privát felhasználó regisztrálta be. Ilyen például a @microsoft, vagy éppen az @apple. Mivel az utóbbit regisztráló felhasználó biójában megadta az apple.twitter@gmail.com e-mail címet (és mást semmit), valószínűsíthető, hogy arra vár, talán még csurranhat-cseppenhet neki valami, amikor az Apple megéhezik a Twitterre. A 42-n kívül további 15 olyan cég van, akik neve a Twitteren már bizonyíthatóan privát felhasználóké.

Találunk 10 szabadon álló nevet is, ilyen volt például a felmérés időpontjában az Ericsson vagy az itthon leginkább mobilnetes modemjeiről ismert Huawei. (Érdekesség: az @ericssont közben valaki, ráadásul úgy tűnik, hogy a cég egy alkalmazottja gyors le is foglalta, talán éppen a Pingdom-írás hatására.)

33 olyan cég maradt tehát, melynek nevét, úgy tűnik, saját maga birtokolja. Ilyen például az @intel, az @amazon, a @google, illetve az egyelőre üres @nokia.

kíváncsibb vagy ennél?

Blellow. Az üzleti Twitter nem csak tematikus mikroblogolást kínál, hanem üzleti kapcsolatépítési lehetőséget, meetupok szervezését, állásajánlatokat is.

A Blellow kérdése a twitteres “mit csinálsz éppen?” helyett a “min dolgozol?”. Válaszul adható mondandónknak 140 helyett 300 karakternyi hely van. Ez nem csak az üzleti dolgok kicsivel összetettebb üzeneteihez lehet jó (vagy jobb), de a 300 karaktert már kényelmesebben használhatónak látom az egyetemi-kutatási projektek bonyolításánál is. További lényeges különbség a Twitterhez képest, hogy ide fájlokat is csatolhatunk, akárcsak a Tumblr-nél.

Csoportok = pénz

A bal oldalon a Twitter jobb sávban lévő menüjénél egy jóval bővebb listát találhatunk, melynek egyik legérdekesebbje a Groups menüpont. Bár mindenféle külsős megoldásokkal a Twittehez is csinálhatunk csoportokat, és bár a Twitter is dolgozik a csoport-funkción, a Blellow alapból kínálja a lehetőséget – ezzel együtt egy modellt is befektetőinek. A csoportokban látják ugyanis a monetizálás (egyik) útját, mégpedig a privát csoportok létrehozásával. Havi 5 dollárért 1 gigás tárhellyel, 10 dollárért pedig 10 gigással hozhatunk létre nem nyilvános csoportot.

Munkalehetőségek

Az üzleti jellegen túl webileg is tematikus a Blellow, amire az állásajánlatok témakörei (Design, Development, Writing, Other) is utalnak, a célcsoportot tehát a webemberek és egyéb kreatív szakmák képviselői jelentik. Lehetőség van arra is, hogy csak egy-egy projekthez keressünk közreműködőt.

Hitelesség

A szakmai felhasználóknak persze sokszor szakmai jellegű kérdésük/problémájuk van, melyre aztán temérdek válasz érkezhet. A leghasznosabb választ/segítséget adókat kudókkal jutalmazhatjuk. Így a Blellow-júzerek nem csak kvantitatív, hanem kvalitatív szempontból is besorolhatók.

Gondolkoztam, hogy a próbamondandómat angolul vagy magyarul ejtsem-e meg. Aztán a magyar mellett döntöttem, mondván, hogy a Twittert is magyarul használjuk. Csak remélni tudom, hogy idővel a Blellow vagy valamely követője is elterjed legalább annyira itthon, mint most a Twitter.

Nem mellékes adalék: a mikroblogolás már kiváltani látszik az egysoros emailek egy részét.

Nekem a név hallatán a Google valami videós editor szolgáltatása jutna először eszembe, de nem. A GMedia az az új sales house, mely kizárólagos joggal értékesíti ezután a Zoom reklámfelületeit. És ami fontos: is!

A GMedia operatív vezetője Papp László, aki korábban az ecoNet média alapítója és üzletfejlesztési igazgatója volt. A cél elsősorban színvonalas tematikus online felületek értékesítésére és menedzselésére. Mindezt nem csak a Zoomon teszik majd, hanem szívesen bekapcsolnak színvonalas blogokat is. Érdekes, és remélem, hogy sikeres kezdeményezés is. Ráférne a bloggerekre.

Meghökkentő elképzeléssel állt elő a Microsoft: a vállalat a közelmúltban szabadalmaztatta a “havidíjas PC” ötletét.

Példával illusztrálva a dolog arról szól, hogy megveszel egy notebookot 5 forintért, aztán meg havonta fizeted a kétezer-kétszázat azért, hogy használod. Nem áruhitelbe, nem lejárósan, hanem egészen addig, amíg használod. A véleményemben – mint ahogy minden véleményben – benne van az a lehetőség, hogy tévedek (ráadásul még Gates úrfi szakkönyvét sem olvastam el, bár már megvan), de úgy gondolom, hogy az ötlet alapvetően tévútra viheti a Microsoftot.

[Disclaimer: Nem, egyáltalán nem vagyok Microsoft-ellenes (sőt, a Vistával sincsen túl sok problémám, ráadásul még legális is) és Bill Gates-t is tehetségesnek, okosnak tartom.] A dolog ott csúszik el, hogy a nyilak egészen más irányba mutatnak.

Amikor ingyen megkaphatunk egy már-már (de szigorúan már-már!) a Windows-zal felérő Ubuntut, vagy ingyen kommunikációs csomagot kaphatunk céges szinten is a Google-től, és szinte az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába valónak érezzük a freemium modellt, akkor legalábbis rossz üzenet az, ha egy cég ilyeneket védet le.

Csak utóiratként mondom, hogy környezetvédelmileg viszont érdekes helyzetet lehetne teremteni, ha mindaddig kellene fizetni azt a bizonyos havidíjat, amíg a fogyasztó vissza nem szolgáltatja az eszközt. Nem sok gép kerülne a parizer mellé a kukába, az biztos.

A BusinessWeek összeállította a világ legbefolyásosabb cégeinek listáját, melyek közt sok IT vállalat is található. A listára kerülés szempontjait és fontosságát is jól jellemzi az a koreai mondás, melyet a cikk is idéz: a hatalom 10 évig tart, a befolyás egy évszázadig is.

Bár a koreai alapigazságban szereplő időintervallumok mintha csökkenőben lennének, de az arányok stimmelnek. Erre jó példa a listán szereplő Apple, a Google vagy éppen a Microsoft. A kínai, felénk leginkább a mobil internetezéshez alkalmazott modemjeiről ismert Huawei is szerepel az összeállításban, de a 443 millió előfizetővel rendelkező China Mobile és persze a Facebook is.

Az utóbbihoz tartozó indoklás – bár elsőre túlfényezésnek tűnhet – pontosan kifejezi azt, hogy mit jelent(ett) 2008-ban befolyásosnak lenni. Nem a legnagyobb profitot termelni, hanem olyan eszközzé válni, amely segítségével nem csak a szakmában lehet történelmet csinálni, hanem általános értelemben is.

It’s helped elect a president, changed the way people communicate, and is altering the world of online advertising yet again.