Az alább olvasható írás közel egy éves, 2009. január 9-én jelent meg a szép emlékű Zoomon. Az oldal áprilisban bezárt, az anyagok pedig már sehol nem olvashatók. Az  jutott eszembe, hogy van ez a cikk, ami viszonylag – néhány számadattól eltekintve – időtlen információkat tartalmaz, így talán megérdemli azt, hogy fennmaradjon.

Fertőként és egy Isten céljaira felhasználható eszközként is egyaránt tekintenek a hazai egyházak az internetre, a hitük által diktált nézetek, illetve vérmérsékletük szerint. Az viszont tény, hogy a magukra valamit is adó felekezetek valamilyen formában mind jelen vannak a weben. A Zoom az evangélikusoknál, a krisnásoknál és a katolikusoknál járt – legalábbis virtuálisan.

Testvérközösség

Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház médiamunkáért felelős püspöke szerint az egyház alapítója igazi médiaszemélyiség volt. Luther Márton értette a korabeli média nyelvét, élni tudott a nyilvánosság eszközével, valamint az olyan technikai újdonságokkal, mint a nyomtatás.

A lutheri hagyományt folytatva a Magyarországi Evangélikus Egyház is viszonylag korán felismerte az internetes megjelenésben való lehetőséget: A templom egere című, lelkészeknek szóló informatikai kiadvány már 2002-ben megjelent. Az akkor igencsak kuriózumnak számító könyvet követte aztán két év múlva az Evangélikus Egyszeregy, mely az egyház szervezetét, hittételeit és mindennapjait mutatja be egy online hittan kurzus keretében. Mindezt nemcsak, hogy az interneten, de a 2004-es általános egyházi hozzáálláshoz képest igencsak innovatív módon: modemes és ADSL-internethez is szabott hangalámondással, letisztult, még ma is korrektnek mondható dizájnnal és képernyőre szabott szövegekkel.

A közösségi építkezés szele is jó időben érte utol a fogalommal egyébként vallásosként évszázadok óta tisztában lévő evangélikusokat. A myLuther.hu nevű közösségi portált egy, az egyházhoz szervezetileg nem, csak eszmeiségében kötődő Bt. fejlesztette és működteti. 46615 hozzászólás, 6704 bejegyzés, 695 tag, 9521 kapcsolat, 2176 üzenet és 842 feltöltött zene van az oldalon, amely jelmondatához (”A hit közös, a többi ráadás.”) híven nem koncentrál szigorúan a vallásos témákra, csupán a közösség értékrendjét helyezi előtérbe.

Blogolna-e Krisna?

A net közösségi oldala a “krisnásoknak” sem ismeretlen. Míg a kilencvenes években leginkább könyvárusító tevékenységük során találkozhattunk velük, ma már egyáltalán nem ritka, ha egy-egy valamilyen módon hozzájuk kötődő oldalba botlik az ember.

A hivatalos, központi honlapon 1-2 naponta található új tartalom, sokszor hanganyaggal vagy éppen videóval kísérve. Amellett, hogy ma már az egyház hivatalos csatornáin láthatóan tudatosan aknázza ki az internet lehetőségeit, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének több tagja is intenzív online kommunikációt folytat.

“Mivel hitünk szerint mindent Krisna teremtett, így a blogokat is” – tisztázta az alapokat Horváth Ádám, aki MC Das néven a Kezdő Krisnás blog és egy hasonló szellemiségű gasztróblog szerzője is. “Lehet, úgy néz ki, hogy valamit az emberek csináltak meg, de mindig elfelejtik, hogy a gondolat, az értelem és az intelligencia is Istentől jön. Nekünk csak lehetőségünk van válogatni a vágyak és az eszközök közül” – fűzte hozzá Ádám, aki három év alatt közel 1300 bejegyzéssel tette le voksát vallása értékeinek internetes kifejezése mellett.

A beérkező hozzászólásokból kiderül, hogy bár többnyire a lelki élet iránt valamilyen formában érdeklődő internetezők a rendszeres látogatók, egyáltalán nem arról van szó, hogy az egyháztagok csak egymásnak írnának. Egy-egy krisnás blog havonta 4-5 ezer egyedi látogatót is elkönyvelhet.

Az internet “olykor ellentétben állni látszik a keresztény üzenettel, de…”

A katolikus Pápai Tanács egyik korábbi dokumentuma szerint “a radikális szabadelvűek lettek az egyetlen csoport, melynek jogait és érdekeit igazán elismerték a világhálón” – habár véleményüket azóta már finomították.

Felismerték, hogy az internet “olykor ellentétben állni látszik a keresztény üzenettel, de páratlan lehetőségeket is kínál Krisztus üdvözítő igazságának hirdetésére az egész emberiség számára. Mérlegeljük [...] az internet lehetőségeit a vallási információ és tanítás terjesztésére nézve, túljutva minden határon és akadályon. Akik előttünk hirdették az Evangéliumot, legmerészebb álmaikban sem gondoltak ilyen hatalmas hallgatóságra. A katolikusok ne féljenek attól, hogy a tömegkommunikáció ajtaját szélesre tárják Krisztus előtt” – legalábbis ez áll II. János Pál pápa 35. tömegtájékoztatási világnap alkalmából megfogalmazott üzenetében.

A honi Katolikus Egyház a PDA-ra és wapos felhasználásra is optimalizált központi honlapja mellett többek között egy korábban félhivatalosnak aposztrofált, ma már “katolikus napilap” megjelöléssel futó online újságot is üzemeltet. A Magyar Kurír egyben Közép-Európa legrégebbi katolikus hírügynöksége is, 1910-ben alapították. A lap jelenlegi, gyakran frissülő internetes formájában 2005. pünkösd vasárnapja óta olvasható.

Bár a Napi Evangélium utóbb a Kurírban is helyet kapott, az eredetileg e-vangélium e-mailben névre hallgató szolgáltatás, alulról jövő kezdeményezésként, már 2004. július 12-én elindult. A minden reggel 5-kor érkező “lelki csomagot” – melynek része az evangélium mellett egy magyarázó elmélkedés, valamint egy ima is – jelenleg 16 és fél ezer ember kapja. Ez a szám havonta átlagosan 300-zal nő, de a Biblia évének kezdetén volt olyan hónap, amikor 1200-an iratkoztak fel. A lelki szolgálat ezen módját kitaláló és azóta is életben tartó Horváth István Sándor a Zoomnak elmondta: a kezdetek óta összesen 11 millió 300 ezer e-mailt küldött el.

vodatweetSok poszt született a Vodafone twitteres ügyéről, de a lényeget egyikben sem láttam: az elkenésmentes konklúziót.

A szolgáltató Doranskyt kérte fel a helyzet elemzésére és tanácsadásra, ebből született egy “személyes” bejegyzés is. Erre reagált kritikusan Hírbehozó. Az egymással való szakmai szembenállásuk ellenére úgy látom, mindkettejük gondolatmenete ugyanott csúszik félre. Ebből következően csak az ügy egyik felével foglalkoznak.

Doransky az Audi-BMW viccelődős plakátháborúját hozza fel példának, Hírbehozó pedig egy Verizon vs. AT&T csipkelődést. A két ember két példája szerintük arra mutat bizonyítékot, hogy lám-lám, külföldön mennyire bevett dolog az ilyesmi viccelődés, és a Vodafone/Müller Tamás twitteres megjegyzése is csak ilyesmi volt. Szerintem nem. Az utóbbit egy alapvető dolog különbözteti meg a külföldi példáktól: teljesen más a kontextusa.

A “csörögjetek ránk ;) ” egy olyan helyzetben született, amikor a T-Mobile éppen története legkínosabb, 700 millió forintos veszteséget hozó pillanatában próbált valahogy fennmaradni a víz felszínén. Ilyen helyzetben és helyzettel is lehet persze viccelődni, de ebből csak bunkó vicc születhet. Félreértés ne essék, én (is) szeretem a bunkó vicceket! Olyannyira, hogy két kedvenc viccem közül kettő bunkó. Viszont egyiket sem mesélném el egy cég képviseletében.

Az esetre reagálva a Vodafone eltávolította az elkövető Müller Tamást. Úgy gondolom, a szolgáltató ezzel a lépésével nem hibázott – a hibát ugyanis már sokkal korábban elkövették.

Jelen esetből az derül ki, hogy a Vodánál csupán azért használták eddig a Twittert, mert “ha a T-Mobile csinálja, akkor ez trendi, csináljuk mi is!” A twitteres beszólással kapcsolatos “belső vizsgálat” ugyanis két hibát állapított meg. Az egyik a már tárgyalt stílus. A másik viszont az, hogy Müller Tamás nem tehetett volna ilyen, “nyilatkozat-jellegű” megszólalást a cég nevében. Ezzel a szabállyal csupán az a gond, hogy gyakorlatilag kizárja a Twitter használatát.

Konklúzió

Az emberek egyik fele azért haragszik a Vodára, mert bunkón viselkedett, a másik pedig azért, mert kirúgta a jópofa beszólással előálló munkatársát. A jelenlegi helyzeten már sokat nem lehet javítani, viszont a későbbiekre nézve van egy-két fontos teendő.

A Vodafone következő twitteres munkatársának egész más jogokkal kell majd rendelkeznie. A cég legmagasabb szintű kommunikációs jogaival, (majdnem) ugyanolyanokkal, mint a kommunikációs igazgató.

Emellett még az kell, hogy a következő twitteres munkatárs ne csak a twitteres közösségben mozogjon otthonosan (ez szükséges, de nem elégséges), hanem az üzleti/társadalmi etikában is.

Otthon mindenki bazmegelhet, miniszterelnökként már kevésbé. Ugyanez érvényes a szemtelen viccek vészhelyzetbéli használatára is.

,

Kicsit leült most a ScienNet ügye (meg az ügyvezetője is, haha), de talán van annyira érdekes (válság)kommunikációs és pszichológiai szempontból az alább következő 3 e-mail (részlet) , hogy foglalkozzak vele. Egy sciennetes levlistáról valók, és igen jól illusztrálják az akárhogy is, de becsapott emberekben ilyenkor lezajló folyamatokat.

Az első levet aznap küldték ki, amikor őrizetbe vették Leinemann Zsolt ügyvezetőt.

Amiről tudjuk, hogy igaz: – a ScienNet teljes átvizsgálása folyamatban van/volt, – a Vám- és Pénzügyőrség jelenleg több céget vizsgál át kampányszerűen, egyszerre, – a www.sciennet.com nem működik, mert a szervert az átvizsgálás miatt leállították.

Leinemann Zsoltot — egyes híresztelésekkel ellentétben – NEM vették őrizetbe. Akik közelebbről ismerik a média működését, azok tudják, hogy a megjelenő hírek és a valóság sokszor köszönőviszonyban sincsenek egymással. Sajnos ez tény. Minél botrányszagúbb a hír, minél hangzatosabb a cím, az annál kedvezőbb a médiának.

Az e-mail írója valószínűleg annyira közelről mégsem ismerte a média működését és/vagy a helyzetet. Rögtön beindult a hárítás, olyan szinten, hogy tankönyvi példaként is megállná a helyét. A következő levelet 2 nappal ezután küldték ki.

Röviden tájékoztatlak Benneteket arról, amit tudok. Leinemann Zsolt előzetes letartóztatásban van adócsalás gyanújával. [nocsak...] A szervert és a bankszámlákat a rendőrség zárolta – bennünket, a törzsvásárlókat védve! Lehet, hogy volt, aki adót csalt, – de az vélhetőleg nem a rendszer hibája.
17500 Termékpartner, Volksbank (a Visa engedélyével ScienNet bankkártya), 100 ügyvéd, 442000 Törzsvásárló, minden féle szakemberrel köztük! Ennyien nem hinném, hogy tévedhettünk.

De, tévedhet. Sőt, ennél jóval több ember is tévedett már (jóval nagyobbat). Ismét tankönyvi példa, csak ezúttal pszichológia helyett történelem könyvekből. A harmadik, általam utolsóként beidézett levél az előzőre egy nappal született.

Tegnap megalakult egy krízis  csoport 6 főből, akik a legjobb szakemberek bevonásával mindent megtesznek a törzsvásárlók érdekében az elkövetkezendő napokban.
Egyenlöre [sic] az a kérés felülről, hogy senki se tartson prezit és ne is regisztráljatok.
Valószínűleg elmaradnak a rendezvények, beleértve a 19-ét is.

Ennyi. És tényleg: ennyi.

A péntek napközbeni teljes leállásért 10 percnyi hálózaton belüli ingyenes beszélgetéssel kárpótolja előfizetőit a T-Mobile. Sajnos. Több ötletem is volt, hogy mit fognak végül felajánlani, de sikerült kb. mindet alulmúlni. 10 perc beszélgetés kicsit komolytalannak hat egy olyan kiesésért cserébe, amely fél/egy napra lebénította a távolsági kommunikációt és amely miatt randevúk, üzletek maradtak el. A karácsonyi szezon elején ilyet nem lehet büntetlenül csinálni. Még akkor sem, ha T-Mobile, én (még) így (is) szeretlek.

Nyilván lettek volna a következőn kívül is más (jó) ötletek, de szerintem az egyik legelegánsabb lehetőség lett volna azt mondani, hogy december 31-éig minden ügyfél 10 ezer forint kedvezménnyel vehet előfizetéséhez új mobilt. (A dominósok  is, ha előfizetésre váltanak.) Hogy miért lett volna jó?

  • Sokkal nagyobbnak tűnik a közvélemény számára, mint a legjobb esetben is pár száz forintot érő hálón belüli 10 perc.
  • Túlzott költség/bevételkiesés nincs, hiszen nyilvánvalóan nem fognak millióan élni az ajánlattal.
  • Le lehetne ügyesen kommunikálni, hogy ahány óra kiesés volt, annyi ezres kedvezmény ajánlanak. Sokkal jobban hangzik, hogy annál, minthogy most kb. óránként jár 1 perc.
  • A hálózat ilyen mértékű megingása komoly bizalomvesztést eredményezhet a szolgáltató meglévő ügyfeleinél. Mivel előfizetéses mobilvásárlás esetén 1-2 év hűséget is fogad az ügyfél, így a kedvezmény általi ösztönzéssel növelhették volna azok számát, akik most nemhogy távoznának, hanem 1-2 évig hűséges felhasználó válna belőlük. Mire lejár a hűségük, addigra meg nem is emlékeznek majd erre a kellemetlenségre.

A “mi lett volna jó” mondatot inkább ne is tegyük múltba. Elvégre még hétfőn sincs késő előállni egy ilyen megoldással. Tipikusan az az eset lehetne, amikor egy cég – ráadásul az elkövető – még nyer is az évtized mobilos hibáján.

Múltkor posztoltam róla, hogy milyen mobilos alkalmazásokba érdemes vágni a fejszét a közeljövőben. Az egyik ilyen terület a mobilos keresés volt, merthogy a Gartner elemzőcég úgy véli, a mobilunkon nem ragaszkodunk majd annyira az asztali gépeken bevett szolgáltatásokhoz (Google, Bing). Most a TechCrunch-on bukkant fel a Kelsey Group nevű marketinges cég elemzése, amely azt mutatja meg, hogy a mobilos reklámtorta milyen összetételű volt tavaly, és milyen lesz szerintük 2013-ra. Azaz honnan jöhet majd a nagy pénz, melyből mind a jelenlegi nagyok, mind a most még feltörekvők részesedhetnek.
091130_mobilreklamtorta
Bár a diagrammok magukért beszélnek, kiemelném a fölöttük látható számokat is: 2008-ban 160 milliós volt a mobilos reklámköltés, ez nőhet 2013-ig 3.1 milliárd USD-re. Amit még hozzáteszek az az, hogy az idén eladott készülékek 40 százaléka okostelefon (amelyekkel jóval többet neteznek, mint a hagyományosokkal), és a jelenséget saját környezetemben is tapasztalom: olyanok kezdenek el okosmobilt és vele együtt mobilnetet használni, akik 1-2 éve még el sem tudták képzelni, mire is lenne ez jó nekik.

,

Pénteken reggeltől délutánig az OrosCafén élőben adtuk a városi képviselő-testület ülését. Az eddigi szöveg+képes élőzés mellett ezúttal videostream is volt. A közvetítéshez a Ustream rendszerét használtuk, ennél jobb nem is kell (meg nem is nagyon van).

A stáb úgy nézett ki, hogy jelen volt egy felelős szerkesztő (aki most kivételesen fotós is volt, de egyébként lesz külön fotós), aki írásban foglalta össze az eseményeket. Ott volt egy operatőr, akiről elég egyértelmű, hogy mit csinálhatott. A közvetítésnek volt egy műszaki vezetője, illetve voltam én web supportként. Szóval nem kispályáztunk, komolyan vettük a dolgot, de enélkül nem is nagyon érdemes csinálni.

Persze felhasználók is voltak: 1549 látogatás alkalmával összesen 538 érdeklődő nézett bele a közvetítésbe, átlagosan 50-en figyelték egyidőben a streamet (a csúcs 77 volt). Mindezek szerintem nagyon szép adatok, főleg azt figyelembe véve, hogy Orosházán 30 ezren élnek.

Érdekes, bár nyilván múló jelenség, hogy a közvetítés ideje alatt érkező hozzászólások egyike sem a közgyűlés témájához érkezett, mindben maga az élő videós közvetítés volt a téma.

Általános tanulságok

Az online live streamnek a tévéközvetítéssel szemben van egy hétköznap napközbeni előnye. Tévé kevés munkahelyi íróasztalon van, számítógép és netkapcsolat viszont rengetegen. Sokan megtehették, hogy “háttérrádiózás” jelleggel berakták a közvetítést, aztán amikor számukra izgalmasabb napirendi pont következett, akkor jobban odafigyeltek.

Habár biztos vagyok benne, hogy nem sokan, maximum 1-2 ember, ők is csak egy próba erejéig kapcsolódtak be iPhone-ról a közvetítésbe, de már az is jó érzéssel tölt el, hogy a Ustream-alkalmazással ezt simán megtehették.

Nem gondoltam, hogy 3-400-nál többen lesznek kíváncsiak egy városi közgyűlésre, de hát az OrosCafé webstatja már máskor is okozott pozitív meglepetéseket.

, ,

Az országos mainstream média jelentős része gyakorlatilag lekésett a mai pécsi egyetemi lövöldözés bréking-jellegéről. A helyi verziókkal rendelkező AxelSpringer-lapokban és Twitteren már régen hír volt a hír, amikor az országos online lapok szerkesztői még csak sűrű “nézmá, Sanyi, úbazz, mi a picsa” félmondatok kíséretében félretolták az ebédre vett gyrost a szájuk elől.

A lövöldözéses infót a BAMA kapta és (a BEOL) kürtölte világgá. Az országos szájtok ezekről olvasgatták a fejleményeket, bár kissé megkésve. A dolgok mindig helyben történnek, maximum országosan érdekesek. Sosem “Magyarországon” történik valami, hanem Szegeden, Bánkúton, Budapesten vagy éppen Pécsett.

Ez persze eddig is így volt, a változás nem ilyen téren történt. Ami fejlődött, az az internet-penetráció. Ezzel összefüggésben mindenki legnagyobb szerencséjére a helyi közösségek erősödnek. Nyitni kell a médiavidék felé, srácok!